Poludnica

Renkontiĝo de E-vojaĝantoj

Enkonduko Aktualaĵoj Interesaĵoj Kalendaro

Invitilo

A 100. Jubileumi Kongresszus

UK Lille 2015

 

Készítette: Vajs Ján
Szlovák fordítás: Procházka Juraj
Magyar fordítás: Molnár Rozália
Az internetre tette: Morgošová Iveta


Bulonjo-ĉe-Maro-tól  Lille-ig

Az 1. Eszperantó Világtalálkozó/Kongresszus 1905. augusztus 7. és 12. között Bulonjo-ĉe-Maro /franciául Boulogne-sur-Mer/  városban  volt megtartva. Ez mérföldkő volt az Eszperantista mozgalomban, mert 20 ország  688 képviselője elfogadta az Eszperantó Deklarációt. Most 110 év után Lilleben zajlik a jubileumi 100. találkozó. A kongresszusra 2015. július 24-én, este 6 óráig 2570 személy jelentkezett 81 országból. Milyen is lesz ez a kongresszus? Vajon csak ünnep lesz-e, vagy új szeleket is hoz az eszperantó mozgalomba? Ezekről is majd lehetőségeink szerint naponta informáljuk Önöket és köszönjük a visszajelzést valamint a poludnica83@esperanto.sk oldal  másokkal történő megosztását is. Fő feladatunk az, hogy a Lille-i eseményeket nem csak eszperantó, hanem szlovák és magyar nyelven is eljutassuk Önökhöz.


A kongresszusról

Hagyományosan a kongresszushoz az utazás is hozzátartozik. Szlovákiából a csoportunk 23 fővel Pozsonyból indult. Ebből 9 személy 2 kocsival /személykocsi és mikrobusz/ utazott és sok anyagot hozott magával Szlovákiáról és Nyitráról, mert jövőre a 101. Világtalálkozó 2016. július 23. és 30. között ott lesz megtartva. Útközben beterveztük néhány olyan hely meglátogatását is, amelyek az UNESCO Világörökségének részét képezik.

Az első megállónk a Németországi Regensburgban volt. Úgy 10 km-re a város előtt Donaustauf falu mellett a Duna fölött áll a német kiválóságok mellszobrainak gyűjteménye a Walhalla. A monumentális épület I. Lajos ötlete és Leo von Klenze tervei alapján 1830 es 1842 között épült. 1847 óta vannak itt a német történelem szempontjából híres személyiségek mellszobrai és emléktáblai elhelyezve.
Az épület kimagaslik és jól látható úgy a környékről, mint a Dunáról is.

Regensburgba a város történelmi központja és a régi hídja miatt mentünk. Kellemes sétát tettünk a régi és keskeny utcákban, meglátogattuk a katedrálist a 105 m magas tornyával. A másik fontos látnivaló a régi kőhíd, amely az Alpoktól északra a legrégibb, és 1135-1146 között épült és mintaként szolgált más hidak építésénél is Európa szerte. A híd egy része éppen javítás alatt van, de így is élmény volt rajta sétálni. A híd lábánál áll egy régi étterem, amely a helyi specialitást a “wurstot“, sült kolbászt kínálja már évek óta.
Este Velburg városkában a „Zur Post“ nevű szállodában tértünk pihenőre.

Csütörtökön július 24-én a legrégibb német városba, Trierbe vettük az irányt. Alapítója a romai hódító Augustus volt Krisztus előtt 16-ban es az első neve is hozzá kapcsolódik, amely  Augusta Treverorum, röviden Treveri volt. Természetesen az első célpontunk a Porta Nigra /Fekete Kapu/ volt, amely a II. században épült. Molnár Rozália segítségével néhány fontos információt kaptunk a varos nevezetességeiről. A varos napfényben fürdött, szép meleg idő volt és a terek valamint a régi utcák tele voltak emberekkel.
Az utcákon a színes embertömeg élvezte a külső kávézok és restik hangulatát és vásárolhattak is az utcai árusoknál népművészeti tárgyakat, emlékeket, de gyümölcsöt vagy virágot is.
A város hangulatát magunkba szívva érkeztünk a Szent Peter Katedrálishoz, amely Németország legrégibb egyházi építménye. Mellette a Mi Asszonyunk temploma áll, amely a gótikus stílusával tűnt ki. Meglátogattuk meg a Konstantin Bazilikát is, amely a legnagyobb fennmaradt épület a romai korból származik és téglából épült. Kissé csalódtunk, amikor megláttuk a romai kori hidat a Mozelo folyó fölött, mivel elég rossz állapotban van, de meg ma is használják.
Érdekessége a városnak, hogy itt született a világhírű Marx Károly, a marxizmus megalapítója. Szülőházában múzeum van.

Trierből Lu-xemburgon keresztül utaztunk tovább, ahol megkerestük az ország legmagasabb pontját Kneiff néven. Magassága 560 m és magasabb, mint a Buergplatz, amelyet eddig tartottak a legmagasabb pontnak. Az éjszakát is Lu-xemburgban töltöttük egy Weiswampach nevű városka szállodájában.

Szombaton, július 25-én volt a Világkongresszus előtti nap. Reggel meglátogattuk a belga, lu-xemburgi és német hármas határt, majd egyenesen a kongresszus színhelyére autóztunk, ahova a délutáni órákban érkeztünk. A Szlovákiáról és Nyitráról szóló propagációs anyagot a kongresszusi parkolóból felhordtuk a tett színhelyére, majd szállásunkat elfoglaltuk ki a szállodában, ki privát lakásban. Később estefelé visszatértünk a Lille-i világkongresszus színhelyére a Grand Palais-ba, ahol bennünket beregisztráltak,  megkaptuk a táskát a kongresszus anyagaival és elkészítettük a kis kiállításunkat a hozott anyagokból az esti vásárra. Ez 7-tol 9-ig tartott a Michaŭ nevű teremben, amely a nagy francia eszperantista Alfred Michaŭ /1859-1937/ emlékére volt elnevezve. A terem tele volt eszperantistával. Szerintem legalább ezren vettek reszt ezen az eseményen, amely az egyes országok kirakodó vására volt, bemutatva egyesületeiket, kiadványaikat, munkájukat, terveiket stb. Az egyik kollégánk, Leon meglepetésében azt mondta, hogy ennyi eszperantistát egy helyen meg soha nem látott. Egyesek sétálgattak a standok között, mint egy nagyvásáron és kérdezgettek, beszélgettek, ismerkedtek.
A mi sátrunk egyfolytában a leglátogatottabb volt, az ismerősök üdvözölték egymást, mások érdeklődtek a jövőre nálunk Nyitrán tartandó kongresszusról. Sokan vitték a Szlovákiáról és Nyitráról készített propagációs anyagot. A legnagyobb sikere a kis szlovák-eszperantó szótárba csomagolt csokoládénak volt, de sokan kóstolgatták a mézes pálinkát is, a „medovinát”.
Visszatérő vendégek is voltak és olyanok is sokan meglátogatták sátrunkat, mint a helyi szervezőbizottság elnöke Xavier Dewidehem, a központi vezetőségből José Antonio Vergara a brazil Néia Lúcia Souza-val, aki egy portugál cikket adott át a mi kongresszusunkról, majd a Page el Anglujo házaspár is, akik az eszperantistákkal együtt nálunk fogja ünnepelni az 50. házassági évfordulóját.
A kétórás kiállítás után már sürgettek minket a helyi biztonsági emberek, hogy be szeretnék zárni a helységet, így Peter  Baláž már csak az épület előtt köszönte meg mindenkinek a részvételt és a segítséget.

Vasárnap 26-án volt a megnyitó, amely a szokásos módon folyt le. A megnyitót Mark Fettes az Eszperantó  Központi Iroda elnöke vezette. Bemutatta a vendégeket, Ukrajna és Szlovákia diplomáciai képviselőjét, Frédéric Cuvillie fővédnököt, Bujone de Mar polgármesterét és  Xavier Dewidehem helyi főszervezőt. Az elnök és a 90 eves Zamenhof unokája is a világkongresszusok múltjáról beszéltek. A rövid kultúrműsor után következett az egyes országok képviselőinek üdvözlete, majd a megnyitó ünnepség az eszperantó himnusz éneklésével zárult. Este a szokásos módon a helyi kultúra képviselői léptek fel. A francia tájakat és sanzonokat bemutató este színvonalas volt, sőt együtt lehetett énekelni a fellépőkkel, mivel a dalok ki voltak vetítve a színpadon.

Hétfőn július 27-én már teljes bevetéssel működött a Világkongresszus. Az elején nem találtuk meg az egyes helyszíneket, mivel dupla nevük volt, de aztán sikerült. A sok előadás közül, én személyesen  Tali Wandel előadását választottam az euritmiáról, ami a tanc, gimnasztika és a jóga keveréke, de inkább az emberi kapcsolatok filozófiája és esztétikai megközelítése.
P. Baláž és M. Blahuš az E@I 10 éves évfordulója kapcsán, műszaki okok miatt, kissé megkésve  beszéltek a tevékenységükről. Nagy volt az érdeklődés Bille M. Mak előadása iránt is a Buddhizmusról.
A sátrunknál aztán találkoztunk az „Esperantó“ újság főszerkesztőjével Frederik Valle-val és megbeszéltük, hogy milyen cikkek jelennek majd ott meg Szlovákiáról és Nyitráról. A nepáli küldöttség vezetője jelezte, hogy egy csoportos látogatást terveznek a jövőre nálunk megtartandó kongresszusra ugyanúgy, mint Višňa Brankovič Horvátország képviselője is.

Kedden 28-án H. Tonkin megmagyarázta, hogyan működik az Európai Szociális Alap és mit fognak ebből finanszírozni. Közben néhány gyors francia kurzus is zajlott Sylvain Lelarge vezetésével.
A kongresszus idején több kiállítás is megtekinthető, pl. az eszperantó mozgalom az első világháború idején, de van képkiállítás is. A Schwartz nevű teremben könyvvásár van, amely nagy sikerrel árulja a könyveket, de más tárgyakat is, trikókat stb. Itt zajlanak a könyvbemutatók, pl. a NANO könyv szerzőjével Nanovfszky Györggyel is itt találkoztunk. Ő egy volt magyar nagykövet Indonéziában, több nyelven beszél, több nyelven jelennek meg könyvei. Itt Spomenka Ŝtimec olvasott fel néhány részletet a könyvéből.

A szerda, 29–e a kirándulások napja. A legfontosabb célpont Bulonjo-sur-Maro volt, ahol az első világkongresszus volt 1905-ben. A műsor a színházban az akkori színhelyen kezdődött, majd az állomás elé vonult az Eszperantisták hada, ahol az alapító Zamenhof szobra áll. A koszorúzás után fogadás volt a városházán, amely még a nagy kritikusunknak,  Procházka  Juronak is tetszett. Én kerékpároztam több más eszperantistával Belgium területén, ahol az első világháború nyomaiban jártunk. I. Morgošová kolléganőnk pedig Párizsban járt, ahol megnézték a város nevezetességeit és a Szajnán is hajóztak.

A kongresszus alatt a legnépszerűbb színházi előadás a Nő volt. Ez egy erotikus darab volt és két nő életét ábrázolta, akik egy provinciális falusi környezetben, férfiak nélkül maguk láttak el minden feladatot. Két évig éltek így egyedül, félelemben férfiak nélkül, de hitték, hogy egyszer csak jön a férfi is. Az előadást a LA CIKADOJ nevű együttes adta elő, amely egy francia színházi együttes a „Les Cothurnes“ eszperantista szekciója. Természetesen jegyek nem voltak, így a bejárat előtti várakozók hosszú sorát fotózhattam, akik vártak az előadás kezdetére.

H. Tonkin és M. Lippari arról számoltak be, hogy milyenek a szépirodalmi verseny eredményei. A beérkezett művek száma ugyan emelkedett, de a zsűri szerint a kezdő alkotók műveinek színvonala nagyon különböző.

Estefele megérkezett Párizsból a reptérről vonattal Nyitra város polgármestere, Jozef Dvonč úr. Megismerkedett több eszperantistával, megnézte az egyes helyszíneket, majd részt vett Lille város vezetősége által megtartott fogadáson mintegy 200 résztvevővel együtt. A város alpolgármestere személyes ajándékot is adott át a vendégnek, és amikor megszólította protokoláris hibát vétett, amikor  hazáját Jugoszláviainak nevezte.

Pénteken, július 31-én Szlovákia szempontjából a legfontosabb programpont az elkövetkező 101. kongresszus bemutatása volt, amely Nyitrán lesz megtartva. A bemutatón becses vendégek is részt vettek mint, Nyitra város polgármestere Jozef Dvonč, a Párizsi kulturális intézet igazgatója  Daniel Jurkovič és Szlovákia Lillei tiszteletbeli konzulja Alain Bar. A Lapenna nevú helységben vagy 300 reszvevő hallgatta először a fujara hangját, utána a nyitrai polgármester, majd P. Baláž beszélt, aki az előadását 3 kerdéssel kezdte:

* miert érdemes Szlovákiaba jönni?

* miért kell Nyitrára jönni?

* miért kell a 2016-os Világkongresszusra eljönni?

J. Reinvart bemutatta, milyen kísérő rendezvények lesznek a 101. találkozón. Végezetül mindenkit meghívtak pavilonunkba egy kis nyitrai borkóstolóra.

A világkongresszus legszebb programpontjaként a nemzetközi esti programot vártuk. Sajnos a program hosszú volt, de csak néhány szám volt magas  művészi színvonalú. A Slezák fiúk zenei kettőse Magyarországról nagyon tetszett és nagy sikert arattak ugyanúgy, mint a Florante nevű 3 lányból álló énekes csoport is Szegedről.

Szombaton az utolsó kongresszusi nap volt. Az egyedüli programpont a záró ünnepség volt. Az egész 2 órára volt tervezve, de 3 óráig tartott a szokásos menetrend szerint. Különféle beszámolók, értékelések, kitüntetések követték egymást, majd Mark Fettes a központi elnök  búcsúztatta Osmo Buller vezetőségi tagot nyugdíjba vonulása kapcsán és egy nagy fehér virágcsokorral megköszönte eddigi munkáját a szervezetben. Xavier Davidehem a helyi szervező bizottság elnöke megköszönte az önkéntesek és a többiek segítő munkáját és Clay Magalhães-től egy-egy szál virágot kaptak. Utána Xavier és Julia Hédoŭ átadták Dvonč polgármesternek és Baláž főszervezőnek a zöld eszperantó zászlót, majd Stanislav Valo Szlovákia Brüsszeli nagykövete meghívta a jelenlevőket hozzánk, Szlovákiába, Dvonč pedig Nyitrára a legközelebbi világkongresszusra. P. Baláž beszéde végén megkérte barátnője, Dorotka Rodzianko kezét, amelyet nagy tapsvihar követett. A záró pont az eszperantó himnusz eléneklése volt, ezzel Lilleben a jubileumi kongresszus befejeződött.

A mi csoportunk hazafele utazva meglátogatta Nancy gyönyörű történelmi városát, amely szép terekkel  és építményekkel, melyek a világörökség részét képezik, majd vasárnap hazaérkeztünk Szlovákiába.